The first attempts regarding Transylvania’s religious reformation
The religious reform from the 16th century has been regarded as a spiritual phenomenon with a crucial importance in the history oh the Christian Church. Neither up to this moment, nor after it have been produced such dogmatic and confessional seismic break-ups been produced. It is well known that the Reform was carried out gradually within 50-60 years. In northern and central Europe Lutheranism and Calvinism in not such a wide range have been enforced. In contrast in East Calvinism, Unitarianism and Sabbatarianism were more popular. Poland, and mostly Transylvannia represented a psecial case to the fore of the doctrinary debates. The new currents despite their fierceness have confronted with the opposion coming from the Roman-Catholic Church, together with the intolerance between the protestant confessions. Still we can talk about a relative tolerance in the Occident and a broader one in Transylvannia where 4 official religions and one tolerated coexisted. The Diet’s decrees starting with 1545 have started to adopt a number of bills that guaranteed confessional liberty. In 1550 the Diet of Turda has institutionalized Lutheranism, and then the Diet from 1564 Calvinism. Finally, the diets from 1568 and 1571 have institutionalized the fourth confession, Unitarianism, a unique case in the history of Europe so far festered by religious wars.
Keywords: Reform, official religions, tolerance, doctrine, dogmatics
1. Péter Katalin, A reformáció kényszer vagy választás,
Budapest, 2004, pp. 60-61.
2. Berenger, Jean, Istoria Imperiului Habsburgilor (1273-
1918), Bucureşti, 2000, p. 146.
3. Szegedi Edith, Identităţi premoderne în Transilvania,
Cluj-Napoca, 2002, p. 19. Desigur, este părerea domniei
sale, pe care eu nu o împărtăşesc, dar o respect.
Borbély István, Dávid Ferenc és kora, in: Keresztény
Magvető, Kolozsvár, 1910, XLV, p. 130.
5. Molnár Antal, Tanulmány az alfőldi katolicizmus török
kori történetéhez, Budapest, 2004, p. 10.
6. Silvestri, Aurel – Prundaş Clemente Plăianu, Catolicism
şi ortodoxie românească, Cluj-Napoca, 1994, p. 45.
7. Borovzky Sándor, A Csanád vármegye története 1715-ig,
vol. I, Budapest, 1896, pp. 366-370.
8. Zoványi Jenő, A helvét irány első jelentkezései és
térfoglalásai Erdélyben való törvényes eltiltásáig, in:
Protestáns Szemle, Budapest, 1917, nr. 1-2, p. 39.
9. Szegedi Edith, Reforma în Transilvania. Constituirea
identităţilor confesionale, in: Istoria Transilvaniei, coord.
Ioan-Aurel Pop, Thomas Nägler, Cluj-Napoca, 2003, vol.
II, p. 238.
10. Antall József, A katolikus egyház története, Kolozsvár,
2002, p.57. Pe câmpul de luptă au rămas duhovnicii
neamului, mari prelaţi precum: Szalkai László arhiepiscop
de Strigoniu (Esztergom), Tomori Pál arhiepiscop de
Kalocsa, Paksi Balázs episcop de Győr, More Fülöp
episcop de Pécs, Csaholy Ferenc episcop de Cenad
(Csanád), Perényi Ferenc episcop de Oradea. Despre
statutul ierarhic al Bisericii romano-catolice din Ungaria şi
Transilvania vezi Molnár Antal, op. cit., pp. 9-10. – Engel
Pál, Regatul Sfântului Ştefan. Istoria Ungariei medievale
895-1526, ed. îngrijită de Adrian Andrei Rusu şi Ioan
Drăgan, Cluj-Napoca, 2006, pp. 381-386.
11. Szentmártoni Kálmán, János Zsigmond erdélyi fejedelem
élete és jellemrajza, Odorhei, 1934, p. 284. Papa Clement al
VII-lea l-a excomunicat pe Ioan Zápolya din cauză că
acesta cu condiţia garantării autonomiei Transilvaniei a
încheiat pace cu turcii recunoscându-le suzeranitatea;
acesta s-a abţinut de la persecutarea protestanţilor pe
motivul că excomunicat fiind nu avea dreptul moral de a
lua măsuri împotriva lor, dar în fond a fost circumspect
din alte motive, avea nevoie de sprijinul militar al
nobililor în lupta împotriva lui Ferdinand.
12. Lucrări pertinente referitoare la viaţa şi epoca lui
Martinuzzi: Horvát Mihály, Fráter György élete, Pest,
1872, Marczali Henrik, A reformáció kora, Budapest, f.a,
pp. 481-483.
13. Veress Endre, Izabella királynő, Budapest, 1901, p. 82.
Desigur, aceste aprecieri sunt exagerate şi aparţin reginei
Isabela care s-a simţit eclipsată de influenţa
guvernatorului-episcop. Este imposibil ca guvernatorul
Transilvaniei, episcop-cardinal, diplomat şi spion imperial
să nu fi ştiut măcar să scrie, chiar dacă nu a dispus de o
cultură umanistă, teologică impresionantă. Totuşi
adevărul este că a învăţat să scrie doar la 28 de ani. Chiar
dacă nu ar fi ajuns într-o demnitate atât de înaltă, de
cunoştinţe elementare de scris dacă nu chiar de
contabilitate ar fi trebuit să dispună pentru că înainte de a
fi fost numit guvernator al Transilvaniei, a ocupat funcţia
de stareţ a mănăstirii pauline din Cracovia.
14. Pirnát Antall, A kelet-középeuropai antitrinitarizmus
fejlődésének vázlata az 1570-es évek elejéig, in: Irodalom és
ideológia a 16-17 században, Budapest, 1987, p. 25.
15. Karácsonyi János, Magyarország egyháztörténete
nagyvonalakban, Budapest, 1915, p. 108.
16. Pokoly József, A református egyház megalakulása
Erdélyben, in: Protestáns Szemle, Budapest, 1902, p. 66.
17. Zoványi Jenő, op. cit., in: Protestáns Szemle., nr. 1-2,
1917, p. 40.
18. Ibidem.
19. Ibidem, p. 39.
20. Idem, A reformáció Magyarországon 1565-ig, Budapest,
1921, p. 284.
21. Idem, A helvét irány első jelentkezései és térfoglalásai
Erdélyben való törvényes eltiltásáig, in: Protestáns Szemle,
nr. 1-2, 1917 p. 45.
22. Ibidem.
23. Antall József, op. cit., p. 67.
24. Bunyitai Vincze, A hitújítás korából, in: Századok,
Budapest, 1887, p. 390.
25. Révész Imre, Protestáns Figyelmező, 1870, Budapest, p.
396.
26. Szegedi Edith, op. cit., p. 240.
27. Jakab Antal, Az erdélyi római katolikus püspöki szék
betöltésének vitája a XVII. században, Kolozsvár, 1944, p.
5.
28. Zoványi Jenő, op.cit., in: Protestáns Szemle, nr. 1-2,
1917, p. 40.
29. Ibidem, p. 43.
30. Ibidem, p. 22.
31. Veress Endre, op. cit., pp. 248-249.
32. Ibidem, pp. 250-251.
33. Szilágyi Sándor, Monumenta Comitialia Regni
Transylvaniae, (Erdélyi Országgyűlési Emlékek), Budapest,
1875, vol. I, p. 218. Istoricul maghiar Szilágyi Sándor a
publicat în 21 de volume hotărârile dietale din
Transilvania. Legile dietale sunt publicate în limba latină
respectiv maghiară. Pentru uşurarea lecturării textelor
dietale le-am tradus în limba română. În continuare vom
cita doar titlul lucrării: Monumenta Comitialia Regni
Transylvaniae.
34. Ibidem,vol. I, p. 238.
35. Ibidem, vol. I, p. 259.
36. Varga Béla, Dávid Ferenc in: Keresztény Magvető,
Kolozsvár, 1939, p. 242.
37. Zoványi Jenő, op.cit., in: Protestáns Szemle, nr.1-2,
1917, p. 45.
38. Fraknói Vilmos, Magyarországi Országgyűlési Emlékek,
Budapest, 1881, vol. III, p. 219.
39. Zoványi Jenő, op. cit., p. 47.
40. Idem, A Reformáció Magyarországon 1565-ig, Budapest,
1921, p. 28.
41. Szabó Károly, Régi magyar könyvtár, Budapest, 1885,
vol. II, nr. 46.
42. Zoványi Jenő, A Reformáció Magyarországon 1565-ig,
p. 29.
43. Balog Samu, Fráter György életrajza, Budapest 1885, p.
55.
44. Ibidem, p. 27. Amănunte despre asasinarea lui
Martinuzzi vezi şi în lucrarea lui Horvát Mihály, Fráter
György élete, pp. 360-361. – Istoria Românilor, vol. IV. De
la universalitatea creştină către Europa „patriilor” (red. Şt.
Ştefănescu, Camil Mureşan), Bucureşti, 2001, pp. 508-511.
45. Történelmi Tár, 1891, p. 654, Pokoly József, Az erdélyi
református egyház története, vol. I, p. 75.
46. Antonius Jakab, De hierarchia eclesiaeTransilvaniensis
tempore principatue, Roma, 2004, pp. 19-22. Vezi date
exacte despre perioada în care Bornemissza Pál a fost
episcop catolic interimar în Transilvania.
47. Marton József, A keresztény újkor, Marosvásárhely,
2006, pp. 75-83.
48. Monumenta Comitialia Regni Transylvaniae, vol. I, p.
411.
49. Bunyitai Vincze, op. cit., in: Századok, 1887, pp. 398-
399.
50. Zoványi Jenő, A Reformáció Magyarországon 1565-ig,
p. 293.
51. Kiss Áron, A XVI. században tartott magyar református
zsinatok végzései, Budapest, 1882, p. 23sq.
52. Dávid Ferenc, Rövid magyarázat, Albae Iuliae, 1567, p.
1.
53. Kiss Áron, op. cit., p. 28.
54. Zoványi Jenő, Magyar egyháztörténeti monografiák,
vol. I, Budapest, 1898, p. 30; Idem, op.cit., in: Protestáns
Szemle, 1917, nr.1-2, p. 54.
55. Monumenta Comitialia Regni Transylvaniae, vol. I, p.
527.
56. Pokoly József, op.cit., vol. I, p. 82.
57. Monumenta Comitialia Regni Transylvaniae, vol. II, p.
78.
1. Antall József, A katolikus egyház története,
Kolozsvár, 2002.
2. Antonius Jakab, De hierarchia
eclesiaeTransilvaniensis tempore principatue, Roma, 2004.
3. Balázs Mihály, Dávid Ferenc életutja, in: A
Reneszánsz Kolozsvár, Kolozsvár, 2008.
4. Balázs Mihály, Az erdélyi antitrinitarizmus története
az 156o-as évek végén, Budapest, 1988.
5. Berenger, Jean, Istoria Imperiului Habsburgilor (1273-
1918) / The History of the Habsburg Empire, Bucureşti,
2000.
6. Kiss Áron, A XVI. században tartott magyar
református zsinatok végzései, Budapest, 1882.
7. Marton József, A keresztény újkor, Marosvásárhely,
2006.
8. Péter Katalin, A reformáció kényszer vagy választás,
Budapest, 2004.
9. Pirnát Antall, A kelet-középeuropai antitrinitarizmus
fejlődésének vázlata az 1570-es évek elejéig, in: Irodalom és
ideológia a 16-17 században, Budapest, 1987.
10. Pokoly József, A református egyház megalakulása
Erdélyben, in: Protestáns Szemle, Budapest, 1902.
11. Szegedi Edith, Identităţi premoderne în Transilvania
/ Pre-Modern Identities in Transylvania, Cluj-Napoca,
2002.
12. Szilágyi Sándor, Monumenta Comitialia Regni
Transylvaniae, (Erdélyi Országgyűlési Emlékek),
Budapest, 1875-1878, vol. I-III.
13. Zoványi Jenő, A helvét irány első jelentkezései és
térfoglalásai Erdélyben való törvényes eltiltásáig, in:
Protestáns Szemle, Budapest, 1917, nr. 1-2.
14. Zoványi Jenő, A reformáció Magyarországon 1565-
ig, Budapest, 1921.
